Ónodi Heninek
Ha kín-kövektől
zerge-lábad
fájdalommá ég is,
és élet-zászlód
megfeszítve
szíveden viszed,
a csúcsra följutottál,
a kék ég már tied.
A csúcson fönn ragyogsz már,
neved: a nap-leány.
S ha könny-ködöktől
menekülnél,
hidd el, lent sem könnyebb,
mert itt is ezer
magánycseppből
nő az óceán.
