Nem gondolok rád

már régen
nem gondolok rád
újabb csókok jöttek
új izgalmak
új vágyak
s te sem
velem töltöd el
a forró
nyári éjszakákat

de most újra
a városunkban jártam
s megnyíltak
az utcák nekem
ismerősként köszöntek
a házak
a parkok
terek
rólad dudorásztak
összeért ma
múlt – jövő – jelen
a sarkon rám mosolygott
az üvegtorony tükre
felhők fölé
lifttel repülünk
a múzeum
az első ölelésed küldte
kőcsigák közt
csókba szédülünk
a kőzettani teremből
rám nevető ablak
búvóhelyünk
titkáról mesél
minden veled elmúlt óra
íme újra él
a Gellért-hegyről újra
megkapom a várost
a Gellért-fürdő
cinkosan
kacsingat felém
aztán később
váratlan az úton
egy régi mozi
lépeget elém
a Ludovika parkján túl
a kertből
tejfehér ajándék
mellemen
s a városliget-sarki
megállónál
már újra fáj
hogy nem vagy itt
velem

már régen
nem gondolok rád
hiszen
belül ragyogsz
itt a szívemen

 

 


<<< Vissza a versekhez