Múzsám lettél...
látod
mégis a múzsám lettél
verskönny hull a papírra
összekoccan néhány szó
mint didergő fogsor
nélküled
múzsám lettél
ihlető messzeség
gyötrő csoda
pedig ölelni akartalak
szavaid és mozdulatod
kóstolgatni tovább
ízed megismerni
elsietett nászunkat
lélekkel utolérni
most is
ölelni akarlak
mint nappalok sebeit
puha géz-éjszaka
mint űr-csöndet
csillagok dala
ölelni
s nem verslábakkal
mérni hiányod
de magányos éjjeleken
búg a trocheusz
koppan a daktilusz
remegő anapesztuszaim
hívnak
hallod
