Metamorfózis

tölgy lehet
vagy gesztenye
csak áll előttem
némán
halott talán
fűrész foga marta
fejsze csapta-vágta
gyilkos gyalu vájta
egykor testét
és nem értette
miért
húzták – vonták – lökték
idegen anyagot csavaroztak
szögeket kalapáltak belé
és nem értette
miért
Istent hívott
várt dörgő felleget
sebeire nyugtató esőt
napsugarat
rügyeket még
de süket volt az ég

tölgy lehet
vagy gesztenye
csak áll előttem
némán
hozzáérni alig merek
barna-barna
hűvös-meleg
visszasimogat

mellé ülök
fölé hajlok
fölnyitom fedelét
fényes fehér
fekete-fehér
hívja kezem melegét
engedem
s ujjam hegyére csókolja
zene-üzenetét
az élet
kínzó szeretetét
a fájó szenvedélyt
s a hitet
hogy mégis megérte
minden szenvedést

<<< Vissza a versekhez