Magamhoz

lefelé hullanak
a csillagok
szakadt madzagon
lógnak a napok
nincs már
se kint se bent
se fény se árnyék
összehullt
az ócska játék
a „rendet”
te sem így
képzelted el
szólnál de kinek
senki sincs
távol s közel
te is tudod már
hol van
a „semmi ágán”
megfizettél érte drágán
gyenge nem lehettél
erős nem tudtál lenni
míg volt hova
nem akartál
hazamenni
és most visszasírod
a „szomorú, vizes síkot”
is mint valami csodát
hát „légy fegyelmezett”
és kívánj magadnak
szépen
„jó éjszakát”

<<< Vissza a versekhez