Karácsony
Karácsonyi
szent misére
botladozva
és remélve
megyek vágyam
eléd hozni:
veled, Uram,
találkozni.
Koldus-lelkem
rongykabátja
szélét hideg
szél babrálja,
fölszakítja,
szétcibálja,
kilóg lelkem
vacogása.
Ó, ha tudnék
benned hinni,
igéidet
szomjan inni,
szívem markát
eléd tárnám,
kegyelmedet
kunyerálnám.
Megátkozva
száz hiánnyal,
ezer vágytól
égő lánggal
kívül-belül
fázom-égek,
kínok között
elenyészek.
Nincs vigaszom
túlvilágban,
porrá hullok
száz halálban,
bennem éled
menny és pokol
gyöngéd, gyilkos
pillanatból.
Tűz-didergőn
hányattatom,
sorsom meg nem
fordíthatom.
Uram, látod
kínlódásom,
lesz-e még, mondd,
megnyugvásom?
