Január

vacogó éjjel
túl nagy a párna
nincsen a csók, hogy
életté áldna
hiába kérem
virággal – dallal
hószínű gyöngyöt
érlel a hajnal
szöknek az álmok
ki véd meg engem
hol van a csók a
halállal szemben


<<< Vissza a versekhez