Írásjel egy mondat végére
útraváltál
belőlem-tőlem
lassan
a volt-van időben
s mint néma tó
a belőle tovacsobogó
folytonfolyású ágat
mindig búcsúztattalak
barát a barátot
de ez már
hisz te is látod
régen nem az
semmi sem
s mert rám zúdult
a félelem
egyszer gyűlöltelek is
magam-óvó menedékül
végül
túlélni
mint már sokat
elfogadtam távozásodat
bár fáj még
hogy útraváltál
belőlem-tőlem
s hogy e sebzett időben
szívünkön az árnyak
pengesuhogássá válnak
ennyi volt
néha szép is
hisz tudod
de vége
s mint az éj
csillagot az égre
múltunk földobom
halott fénynek
ennyit ér
én
így búcsúzom
