kesely lábú
gesztenyepej
gondolatok
szaggatják a kantárt
nem tudom már
féken tartani
érzem
minden hiába
elkezdődött
velük valami
kesely lábú
gesztenyepej
gondolatok
hozzád szöknek
rád hajolnak
tenyeredből abrakolnak
alkonyatkor
elköszönnek
éjszakára megpihenni
visszajönnek