Futóhomok

szorongva szállni mindig
az új remény után
zuhanni megsebezve
a pillanat nyomán
feküdni tétlen-fájón
meddő homokhegyen
homokba fulladt arccal
csak hinni semmiben
kiáltani csak némán
míg el nem űz a szél
szeretni nem marasztal
a termékeny gyökér

 

<<< Vissza a versekhez