Évszakok

Tavasz

fecske-függönyt
lebbent az ég
s a rügy-balzsamos hajnal
szíved pitvarán kopogtat

Nyár

éget a nap kandallója
minden tikkad bágyad
kormosmeleg éjszaka bont
csillagoknak ágyat

Ősz

levelet síró fák alatt
október guberál
szél-ujjával babrálja
mit eldobott a nyár

Tél

fehér madár tolla hullik
pehelysír a táj
lezuhanni belehalni
talán nem is fáj


<<< Vissza a versekhez