Ballagásra
Már búcsúztok és elmentek,
úgy mint a többi mind,
szemem kíséri léptetek,
utánatok tekint.
Mentek, vár a nagy csoda,
megnyílnak a falak,
és izgató a messzeség
az élet-ég alatt,
az élet-ég alatt.
Már búcsúztok és elmentek,
úgy, mint az ifjúság.
Ma még talán úgy érzitek,
tiétek a világ.
Mentek, visz a csobbanó
csöpp másodperc-patak,
s majd észrevétlen elragad
az évek-zuhatag,
az évek-zuhatag.
Már búcsúztok és elmentek,
remény az arcokon,
már túl vagytok az iskolás
kis játék-harcokon.
Mentek... s vár a nagy csata
és még nagyobb falak,
de sok nehéz is szép lehet,
ha győz az akarat,
ha győz az akarat.
Már búcsúztok és elmentek,
sok szépet visztek el,
de szívetekben marad még
a tiszta szónak hely.
Bennem nőtt e néhány szál,
letépem, s átadom
hitét, hogy mégis élni szép
a szikla-gondokon,
a szikla-gondokon.
Már búcsúztok és elmentek,
úgy, mint a többi mind,
szemem kíséri léptetek,
utánatok tekint.
Mentek, hull a sok virág,
a perc már elszalad,
de kis darab belőletek,
mindig velem marad,
mindig velem marad.
