Április
lágy tavasz csókol így
mint könnyes arcomra
hullt ajkad virága,
s a kő tél világa
kínlódva menekült
ujjaim ernyedten
várták a napsugárt
kitörni lángolón
édesen gyámolón
hó fogaid közül
testemben villámló
akkordok áradnak
s mint halk fortissimo
s vad pianissimo
vágyom hogy hozzám érj
