Anyák napjára
Sorsommá lett évezredek
asszonyai sorsa:
anya lettem.
Szívem alatt kicsírázott
és virágot érlelt
a szerelem.
Szálló idő, múló élet
fölött így lettem én
halhatatlan,
ahogy egykor egy szép napon
te is, édesanyám,
énáltalam.
Közeledő harminc évem
mégis nyomot hagyott az
arcodon,
s unokádnak napjai is
ezüstszálat fonnak
éjhajadon.
Féltések és fáradságok,
örömök és bánat,
tenger-munka!
S míg életünk kivirágzik,
lassan belehullunk
halálunkba.
Halandók, de mégse. Bennem
te tovább élsz, s én is
kisfiamban.
A legjobban őt szeretem,
s azóta téged is,
édesanyám,
százszor jobban.
